Kedves Régi Én!

Köszönöm, hogy belevágtál. Köszönöm, hogy végre figyeltél a tested és lelked jelzéseire, és mertél változtatni. Tudom, hogy mennyire féltél, hogy nehéz lesz. Tudom, hogy mennyire tanácstalan voltál, hogy hogyan indulj el. Nem is mertél egyedül belevágni. Köszönöm, hogy felkerested azokat a szakembereket, akik segítettek megérteni mi történik a testeddel. 

Köszönöm, hogy hajlandó voltál elindulni egy úton, ami merőben más, mint ahogy eddig éltél. Féltél, hogy drága lesz, hogy nem fogod tudni megszokni a főzést, hogy nem lesz finom az étel, hogy mit mondanak "mások", hogy nem lesz eredményes, hogy túl sok lesz. De nem volt az. 

Nem lett drágább, mert táplálóbb ételekből kevesebb kell, felesleges költéseid nem voltak. Nem volt nehéz, mert a legtöbb egészséges étel elkészítése egyszerűbb, sokkal egyszerűbb, mint egy tortasütés – pedig az is jól ment tini korodtól kezdve. Nem volt ízetlen, sőt új ízeket fedeztél fel, pedig gyerekkorodtól ugyanazt a 10 féle ételt etted, amit eléd tettek. Egyszerűen kinyílt a világ. 

Aztán hajlandó voltál lépésről - lépésre beleállni. Emlékszem, ahogy az első hétre megtervezted az ételeket, és aprólékosan kimérted, elkészítetted, és jó volt. Bennem él az első kondi bérleted élménye, ahol semmit nem tudtál még, de segítettek eligazodni, veled edzettek. Emlékszem az első időszakra, amikor jobban lettél. Ahogy tisztult a bőröd, ahogy sírtál a tükör előtt, mert szebbnek érezted magad, mint valaha. 

Ahogyan jobb lett az emésztésed, ahogy napról-napra tanultál, egyre lelkesebben, szinte megszállottan. Köszönöm, hogy nem adtad fel. Köszönöm, hogy megalkottál engem, a magabiztos, csinos, egészséges, PCOS tünetekkel minimálisan élő,egy gyönyörű kislány anyukáját, akiért minden nap hálát adok. Köszönöm, köszönöm, hogy ezzel másoknak segítesz. 

Szeretettel: ÚJ ÉN